Tata

Tata 24 ezer lélekszámú barokk kisváros a Bécset Budapesttel összekötő autópálya mentén. A kedvező természeti adottságoknak köszönhetően környéke a történelem előtti idők óta lakott.

Fordulatokban gazdag múltjának meghatározó alakjai a Tata jelképévé vált tóparti várat építtető reneszánsz uralkodók, Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás, valamint a várost a XVIII. Században birtokba vevő grófi család, az Eszterházyak. Ők alakították ki Tata ma is domináns barokk arculatát.  

A török világ idején elnéptelenedett városba, az elmocsarasodott vidék termőre válása érdekében az új gazda Eszetrházy József német és szlovák telepeseket hívott. Mikoviny Sámuel tervei szerint a mocsarak lecsapolt vizét a Duna felé irányították, halastavakat alakítottak ki, a patakok mentén malmokat telepítettek.

A gazdaságban jártas, kitűnő ízlésű Balogh Ferenc uradalmi kormányzó javaslatára az 1760-as években Fellner Jakab építészt bízta meg Eszterházy Miklós koronaőr új kastélyuk megépítésével, mely 1777-re készült el.

A városképet meghatározó 230 hektáros Öreg-tó partvonalát Zsigmond király uralkodása idején alakították ki. Partján két jelentős épület is emelkedik: a vár és az Eszterházyak elegáns kastélya.

A vár közelében, az Öreg-tó egy kis mesterséges szigetén, közel a parthoz, óriási platánfa árnyékában szikár férfi bronzszobra áll. Kezében hosszú, vékonyszárú nádkereszt. Kovács Mária szobrászművész ezért az alkotásért elkészültekor megkapta a kor egyik legértékesebb képzőművészeti kitüntetését, a Ferenc József-díjat, majd Magyar Zoltán professzor kezdeményezésére Tatára, a vizek városába került az alkotás.